A 60 hektáros, egykor tavakkal, fürdőházakkal tarkított tóalmási birtokon két kastély állt. A régi kastély, amelyet Prónay Gábor építtetett a 18. században, mára végérvényesen rommá vált. Az új kastélyt a birtok második tulajdonosa, Wahrmann Renée építtette Ferenc József felhívásának eleget téve, aki maradandó épületek és emlékművek építését kérte a magyar nemességtől a millennium ünnepélyes alkalmára. Wahrmann Mór, az első zsidó vallású magyar országgyűlési képviselő lánya egy tönkrement házasság után, megkeresztelkedve, Beretvás Endre császári és királyi kamaráshoz ment feleségül, rezidenciájukat emiatt Beretvás-kastélyként is emlegetik.
Az építészek egy év alatt elegáns, 50 szobás neobarokk kastélyt emeltek. A ritmusos homlokzatokat magas manzárdtető fedi, a kertre, az egykori halastó felé balkonok nyílnak, a földszinten pedig széles terasz húzódik, amelyre elegáns lépcső vezet. A beltérben a főbejárattól egy gyönyörűen faragott fa kétkarú lépcső kanyarodik az emeleti nagytermekhez. Az épülethez öntöttvas szerkezetű festett mennyezetű pálmaház csatlakozik, vele szemben a kertben reneszánsz harangtornyot (campanile) imitáló víztorony áll.
A kastélyt 1910-ben gróf Andrássy Gyula vette meg, a háború után SZOT-üdülőként használták, a ’60-as években pedig itt forgatták a Tizedes meg a többiek című filmet, Sinkovits Imre főszereplésével. 1989-ben alapítványi tulajdonba került, az erősen lepusztult kastély helyreállítása 2009-ben kezdődhetett meg. A háborúban megsérült tetőforma, a tetődíszek és a homlokzat díszei mellett a víztornyot is kijavították, utóbbi víztartálya korszerűsítve, de eredeti szegecselt formáját megőrizve ma is kifogástalanul működik.