„Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék” – Kölcsey Ferenc költői víziójában egy nemzeti programot adott, nemcsak a reformkor, hanem a ma emberének is. „Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!” Milyen megfoghatatlan erő árad egy várromból, hogy ilyen képzeteket indíthat el az emberben! Mindannyian megtapasztalhatjuk ezt, ha egy régi várban, templomban, valamilyen műemlékben megállunk. Az épületek visszatükrözik azt, amit tervezőik és létrehozóik a világról gondoltak, és mindegyikük kőből, fából vagy akár vályogból készült üzenet az utókornak. De nemcsak történeti vagy építészeti szempontból fontosak épségben tartásuk, megőrzésük. Hanem azért, mert házaink, templomaink állapota saját magunkról és korunkról árulkodik. Olyanok vagyunk mi magunk is, mint épületeink.