A gödöllői dombság lábánál elterülő Hévízgyörk házai sorában találjuk első templomát, mely falainak bizonyossága szerint románkori, első említése viszont csak egy 1472-ben keltezett oklevélben bukkant fel. Ekkor ugyanis a település ura, Pohárnok György elzálogosította malmának felét, amely „ugyanezen a birtokon emelt Szent Péter templommal szemben” van. A középkori templom egyhajós, téglából épített dongaboltozatú szentéllyel és enyhén csúcsíves diadalívvel egy mainál kisebb templom falaira épült. Románkori bejárata a déli oldalfalon nyílik, mellette a szentély felé három eredeti ablak néz. Zömök négyzetes tornya felfelé szűkül, alul támfalakra támaszkodik.
A templom védőszentje 1570-től Szent Márton lett, a beltérben lévő oltárképen Pannónia daliás katonája látható fehér lován, amint köpenyének felét épp a hozzá forduló koldusnak nyújtja. A 17. századtól a reformátusok szerezték meg a templomot és a parókiát, a katolikusok hosszú pereskedés és az új református templom felépülése után vehették újra birtokukba. A templom viszontagságai 1771-ben kezdődtek, mikor tornyát villámcsapás érte. A kegyúr, gróf Grassalkovich Antal özvegye, báró Klobusiczky Teréz ugyan rendbe tetette, de a falak vizesedni kezdtek, állapota 1924-ben már olyan rossz volt, hogy egy vihart követően használhatatlanná vált, és később a második világháborúban is megsérült.
A ’80-as évekre tető nélkül, megcsonkult toronnyal, siralmas állapotban álltak a csupasz falak. Az ekkor megkezdődött helyreállítás a biztos pusztulástól mentette meg a ma már újra teljes pompájában tündöklő fehérre meszelt templomot, amelyen a középkor és a barokk kor építészeti részletei egyaránt megtalálhatóak.