A hatalmas fákkal tarkított park közepén álló, saroktornyos egyszintes udvarházat Viczián Kálmán építtette 1906-ban, négyoszlopos portikusza feltűnő egyezést mutat családjának két sarokkal arrébb lévő, a 19. század közepén épült kúriájának portikuszával.

A Blaskovich-testvérek 1911-ben vásárolták meg az épületet. György jogi, János mezőgazdasági akadémiát végzett, ahol kertépítészetet is tanult. Az ő érdeme a díszkert létesítése a kúria valaha négy és fél hold kiterjedésű parkjában. A fivérek jó érzékkel és ízléssel saját gyűjteményt hoztak létre, melyet még a nagypapa, Blaskovich Gyula alapozott meg, aki Heves megye alispánjaként festményeket és metszeteket vásárolt a néhai egri érsek hagyatékából, illetve testvéreitől megszerezte a családi régiségeket. Fia, Gyula is gyarapította a gyűjteményt, az ő fiai, tehát János és György ezen tárgyakkal együtt költöztek be a kúriába 1912-ben.

A régészeti érdeklődésű testvérek kezdeményezésére folytatta le a Magyar Nemzeti Múzeum azt a tápiószelei ásatást, amely során Magyarország legnagyobb szkíta kori temetője tárult fel. Az itt talált leleteket is az 1952-től múzeumként működő kúriában helyezték el. Az épület berendezésével együtt sértetlenül vészelte át a második világháborút, termeiben az eredeti bútorok mellett ma állandó és időszakos kiállítások látogathatóak. A ház előtt állították fel a fivérek bronzszobrát, akik kutyájuk társaságában néznek kutató tekintettel a park fái közé.