A fóti síkság alacsony házai között még ma is feltűnő jelenség a kéttornyos sárga színű templom, pedig felszentelésekor, 1855-ben még jóval kisebb település vette körül. Az építtető, Károlyi István gróf, a fóti uradalom birtokosa és az újpesti mintagazdaságok létrehozója, aki elsőként szabadította fel jobbágyait az 1848-as áprilisi törvényeket követően, a templomdombbal szembeni hatalmas parkban lévő kastélyában élt családjával. Vasárnaponként az általa telepített gesztenyefasor alatt sétáltak a misére a parasztházak között, a lakosokkal gyakran elegyedtek szóba. Fóton a reformáció után nem maradt katolikus templom. A gróf az építkezéssel egyrészt a hívek szükségét látta el, másrészt szeretett feleségének, Esterházy Franciska grófnőnek a templomban emeltetett méltó nyughelyet, aki 1844-ben halt meg. Az 1845-ben megkezdett építkezést késleltette a szabadságharc, melyben a gróf saját költségén megszervezte a 16. (Károlyi) huszárezredet. A császári hatóságok ezért elítélték, és csak hatalmas váltságdíj lefizetésével szabadulhatott a börtönből.
A templom Ybl Miklós egyik legnevezetesebb alkotása. Későbbi, a fővárosban elvárt neoreneszánsz divat szerint készült műveitől eltérően ez egy romantikus stílusú, csipkézett felületű, mór és bizánci szimbólumokkal díszített épület. A mesterséges dombon álló épületegyüttes bal és jobb oldalán egy-egy kisebb épület, a plébánia és az egykori zárda kapott helyet. A háromhajós, legmagasabb pontján 30 méteres templombelső alá altemplom is került, amely a Károlyi család temetkezési helyéül szolgál. A beltér falainak szinte minden négyzetcentiméterét aranyozott színes ornamentális és figurális festés borítja. Ybl Miklós szinte avantgárd módon futtatta be liliomokkal az oszlopfőket és keleti csillagokkal a falakat. Gondot fordítottak az épület minden részletének egységes stílusban való kivitelezésére a kerámiadíszektől kezdve az ajtókilincsekig, melyeken a kor legkiválóbb magyar, osztrák és olasz mesterei dolgoztak.