Szentendre főtere természetesen kialakult középkori városmag, ahol három egykori forgalmas főútvonal találkozik, amelyek ma már macskaköves sétálóutcák. A török elől menekülő görög és szerb ortodox őslakosok itt emeltették 1752-ben Mayerhoffer András tervei szerint a középtornyos Blagovesztenszka templomot, festett faragott ikonosztázzal és baldachinos püspöki trónussal. A főtér középpontjában díszes rokokó kereszt áll, melyet a leggazdagabb kereskedők egyesülete állítatott 1763-ban hálából, hogy a pestis elkerülte a várost.

A főteret szegélyező szerb kereskedőházak földszintjén folyt hagyományosan az adás-vétel, az emeleten pedig a bolttulajdonos lakott családjával. A házak még a 18. században, többszöri átépítést követően nyerték el mai formájukat. A 15–16. számú ház, az ún. Milics-ház a többinél később épült a szomszédos épülethez a tér sarkára, lábának csücskébe kerékvető követ illesztettek, amely az esetleg túl közel elhajtó kocsik kerekeitől védte meg a vakolatot. A hátsó udvart magas fal veszi körül, rajta kapu, amin annak idején az árut az eladótérbe és a pincébe lehetett hordani. A 2014-es felújításkor elbontottak egy toldalékot, így újra szabaddá váltak az emeleti tornác korábban részben elfalazott íves nyílásai.

A főtér másik meghatározó eleme a Korona vendéglőként ismert épületegyüttes. A 18., 19. és 19/a szám alatti házak földszintjén ma étterem működik, az emeleten lakás és galéria található. A rokokó saroképület apró szemekre osztott ablakai cifra stukkókeretezést kaptak. A mellette lévő épület már szigorúbb 19. századi külsőt visel, bár falai szintén 18. századiak. Kőkeretes bejárata fölött elegáns, egyenes záródású, ki-be nyíló ablakok néznek a Fő térre. A földszinten lévő étterem több mint 200 éve folyamatosan üzemel, gazdagítva a város gasztronómiai kínálatát.