A maglódi temető közepén, kis magaslaton álló, kereszt alaprajzú későbarokk templom eredetileg katolikus temetőkápolnának épült. A helyi evangélikus gyülekezet a 16. század közepén alakult, mikor a törökök kiűzése után felvidéki szlovák evangélikusok népesítették be a falut. Az első időkben az ecseri katolikusokkal együtt közösen használtak egy kisebb középkori templomot. Saját templomukat 1775-ben kezdték építeni a régi helyén, de ekkor még protestánsok csak torony nélküli templomot építhettek, a harangok tehát a párszáz méterre álló haranglábra kerültek.

A beltér berendezése rendkívül értékes művészi darabokból áll, protestáns templomhoz képest szokatlanul díszes. Az oltár még a templomnál is régebbi, a magas felépítmény festményeit és szobrait faragott, aranyozott rokokó kagylók, virágok és levelek veszik körül. A szószék és a fölé magasodó hangvető az 1770-es években készült. Az arannyal cifrázott fehér fafelületeket három nagyméretű festmény díszíti. A középső egy elegáns fiatalembert ábrázol, aki egy reneszánsz város falain kívül magot vet a szántóföldbe, melyet a felhőkből kinyúló kéz kancsóból öntöz. Mellette egy sötét ruhás alak áldozati tűz mellett imádkozik. A jelenet fölött János evangéliumából vett idézet részlete olvasható: „Sine me nihil… (potestis facere!)”, azaz „Nélkülem nem tehettek semmit!”. A 18. század második feléből származik a karcsú oszlopokra támaszkodó karzat is az oltárral szemben és a bal oldali mellékhajó fölött. Fehérre festett famellvédjét hat vibráló színű festmény díszíti: az Ószövetség népe átadja a Szentírást az Újszövetség népének, a hárfázó Dávid király, a fiát épp feláldozni készülő Ábrahám, Jákob a lajtorján, Illés próféta a tüzes szekéren és Jézus mennybemenetele.

A templom külső-belső helyreállítását 1999-ben kezdték meg, ennek során találták a karzatmellvédek korábban eltakart díszítőfestéseit, helyére került a hangvető oromzati dísze és a szószék hátfalán lévő aranykeretes feliratos kartus.